Sziasztok gyerkőcök! Na, hát ez lenne az én kis blogom. És ez lennék én, Lara. 14 éves gimnazista lány vagyok, Göteborgban élek. /szerkesztő mejegyzése: a helyszín még nem biztos/ Anya tudta nélkül nyitottam blogot. Minek kéne neki mindenről tudnia? Foglalkozzon a másik három gyerekkel. Ugyanis négyen vagyunk testvérek. Anyám tősgyökeres svéd, apám egy angol bevándorló család sokadik sarja.
Kinézetre valóban nem hasonlítok nagyon anyámra. Az északi országok lakóitól eltérően nekem vörös hajam, zöld szemem, és átlagos bőrszínem van. Anyám - ahogy szinte minden itteni ember - szőke hajú, fehérebb bőrű, kék szemű. Apám ugyanúgy néz ki, mint én, csak olyan, mintha megnyújtották volna, és persze férfiban alkották volna meg. A testvéreim mind anyámra hasonlítanak. Én vagyok a "fekete bárány". Nicol, a legifjabb a mi kis nemzedékünkből 8 éves. Igazi kis bunkó gyerek, mint a többi kis barátja. Ken két évvel idősebb nála. Folyton engem utánoz. Nagyon idegesítő. Dave 13 éves, és azt hiszem, vele jövök ki a legjobban. Pedig szerintem vele kéne a legrosszabb kapcslatban lennem. Szerencse, hogy jóban vagyunk. Dave-nek mondok el mindent, ami velem történik. Olyan, mintha a naplómba írnám le a dolgokat, amikor vele beszélek, csak épp nem fárasztom ki a kezemet.
Ó, a barátaimról nem is beszéltem még. Hát nem is nagyon tudnék mit mondani róluk. Nem túl népes a táboruk. Talán egy emberről, Lilja-ról mondhatom el, hogy a barátnőm, de ő sem igazán. Én inkább egy visszahúzódó alak vagyok, aki az öccsétől tanulja a gördeszkázás művészetét, és mindene az ő egyetlen gitárja. A szüleimnek van egy kis kávézója a város kicsit hangulatosabb részén, a kikötő mellett. Ott szoktam néha délutánonként a gitározásommal mulattatni a népet. Bár a kikötő sem egy nagyon hangulatos hely. De én szeretem. Egész szép onnan a lemenő nap fénye.
Ah, azt hiszem, elegendő információt írtam le magamról. Majd holnap jövök. Pá!